Megálmodtam egy olyan rovatot, amiben olyan receptek szerepelnek, amik kicsit magasabb gasztronómia élményt nyújtanak a csirke-rizs-zöldség szentháromságnál, amiket bátran letehetünk vendégeink elé úgy, hogy ők talán észre sem veszik, hogy a diétánk kellős közepébe csöppentek bele. Nem akarok senkit illúziókba ringatni (magamat se), az ételek elsősorban a sok vajtól és a sok cukortól lesznek eszméletlen finomak, de ha elég ügyesek vagyunk, összehozhatunk valami kompromisszumos megoldást. Elsőként mindenképp egy jó steaket szerettem volna elkészíteni, hiszen nehéz találni a minőségi marhahúsnál jobb alapanyagot, ami egyszerre felelne meg a két elvárásnak. Mármint a diétának és a deluxe-nak.

Igazán jó steaket jó húsból lehet készíteni, ez gondolom, egyértelmű. Csinálhattam volna bélszínből is, az diéta szempontjából a legtökéletesebb, deluxe-nak is talán deluxe-abb, és még ár szempontjából sem lett volna különbség, de én a hátszínt jobban szeretem. A bélszínből nekem valahogy hiányzik a dög :).

Szóval adott két (diétában indokolatlanul) nagy szelet (esetünkben) argentin angus marha hátszín. Amit először is időben kiveszünk a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen. Ezt készítjük el a legvégén.

Köretnek vadrizses barna rizst és balzsamecetes-szójaszószos gombát készítettem, valamint az egészet dijoni mustáros póráhagymaágyra fektettem.

Hozzávalók két főre:

-       2 szelet jó minőségű marha hátszín (Ezek 200 g-osak voltak, diétához igazából túl nagyok. Elég lenne két 150 g-os.)

 -       60 g vadrizses rizskeverék (a képen egy főre 40 g-ot számoltam, de soknak bizonyult mindkettőnk számára)

Póréhagymás mártás:

 -       1 póréhagyma (kb. 100 g)

-       1 gerezd fokhagyma

-       1 tk magos dijoni mustár

-       1,5 dl 10%-os tejszín

 -       1 dl száraz fehérbor

Balzsamos-szójás gomba:

 -       400 g csiperke

-       1 ek. balzsamecet

-       1ek. szójaszósz

-       1 gerezd fokhagyma

-       fél ek. vaj (7 g)

-       fél ek. kókuszolaj (7 g)

-       petrezselyem

Először elkészítem a póréhagymás mártást. Ehhez felkarikázom a póréhagymát és felteszem párolódni a fehérborral, ha nehezen puhul, felöntöm kevés vízzel. Belenyomom a fokhagymát, sózom, borsozom. Ha megpárolódott, leveszem a tűzről és belekeverem a tejszínt és mustárt, kicsit összefőzöm, majd félreteszem. Tálalás előtt lehet melegíteni rajta, ha szükséges.

Felteszem főni a rizst, közben elkészítem a gombát. A vajas-olajos keveréken megpirítom a felkockázott gombát. Én addig pirítottam, míg megbarnult, minden levét elfőtte és jól összement. Így megpirítva szerintem sokkal finomabb. Közben hozzáadtam a fokhagymát, sóztam, borsoztam (a szójaszósz is sós!). Amikor már megfelelően megpirult a gomba, ráöntöttem a balzsamecetet és a szójaszószt, összerázogattam, megvártam, még elmúlik az ecetszag. Tálalás előtt megszórtam apróra vágott petrezselyemmel.

A húshoz előmelegítek egy nagy serpenyőt. A hússzeleteket átkenem vékonyan olívaolajjal, majd a forró serpenyőbe fektetem. Ezek jó vastag szeletek voltak, egyik oldala kapott 4 percet, majd a másik hármat. Lehet szórakozni az átsütéssel, de az igazi steak rózsaszín. Akinek ez nem tetszik, egyen csirkemellet:) Sülés közben sózom, borsozom.

A tányéron kiterítem a pórés mártás felét, majd ráfektetem a húst. Ha fontos a kinézet, a rizs felét formába nyomkodom, majd a tányérra borítom. Mellérakom a gomba felét, amit megszórok friss petrezselyemmel. Díszítésnek balzsamecetkrémet használtam.

Ha sikerül mindenféle kegyetlen szabdalás nélkül kihoznunk egy 150 g-os hússzeletet, ami nem is túl vékony (ha vékonyabb, kevesebb ideig kell sütni!), és betartjuk a fent leírt mennyiségeket, akkor az értékek nagyjából a következők lesznek:

700 kcal / 35 g szénhidrát / 25-30 g zsír / 70 g fehérje

Természetesen ne ezt együk minden nap, főleg, ha nőből vagyunk, és nem élünk a harcosok étrendje vagy intermittent fasting (időszakos böjtölés) szerint, mert még így is túl zsíros egy étkezésnek és 70 g fehérjét is baromság egyszerre bevinni. De ez a rovat nem erről szól, hanem arról, hogy villanthatunk alkalomadtán olyat a konyhában, hogy azzal a diétánknak se ártsunk, és még magunkat és vendégeinket is boldoggá tegyük vele. Nekem ezzel sikerült.