Sőt!

Április elején eldöntöttem, hogy kipróbálom magamon, amit eddig még soha: kiszámolt kalóriás étrendet fogok követni. Egy hónapot adtam a kísérletnek, és bevallom, mivel tudtam, hogy egy hónap a látványos eredményhez elég kevés, végig azon gondolkoztam, hogyan fogom tálalni azt, ha esetleg nem történik semmi, vagy teszem azt kudarcot vall a kísérlet. Viszont semmi ilyesmiről nem lesz szó, ugyanis jelentem, a hipotézisem bizonyítást nyert! :)

Az elmúlt egy hónapban 1600 kalórián éltem, nekem ennyi kell a papírforma szerint ahhoz, hogy ne fogyjak. Ehhez rendeltem egy 1200 kalóriás menüt egy kifejezetten ilyen ételeket szállító helyről, és a reggeli zabkásámmal/ edzés utáni proteinnel turbóztam fel 1600-ra. A heti 3-4 edzést megtartottam, ahogy azelőtt is, egyedül a kaján változtattam. Bár addig is figyeltem arra, hogy sokszor egyek egy nap, és egészséges ételeket főztem, a kalóriákat sosem számoltam, úgyhogy tuti hol többet, hol kevesebbet ettem, mint kellett volna.

A kísérlet lényege az volt, hogy a saját bőrömön tapasztaljam, mi történik, ha az ember szigorúan odafigyel a diétára. Ráadásul azt hiszem pont a kevésbé látványos kísérletbe fogtam, mivel nem súlyt veszíteni akartam, hanem arra voltam kíváncsi, változik-e a testösszetételem, a testzsírszázalékom. Sanszos volt, hogy egy hónap alatt nem fog, úgyhogy jó bölcsészként már gondolkoztam a B terven, hogy ne kelljen egy kevésbé motiváló bejegyzéssel zárnom a sorozatot. :)

Jó hírem van, NEM KELL! :)

Egy hónap alatt szépen belejöttem, hogyan kell elosztanom a nap folyamán az étkezéseket, az az ételmennyiség, ami az első héten kb. halálfélelmet okozott ebédnél, az már simán lemegy. A vicces az, hogy folyamatosan úgy éreztem, hogy sokat eszek, de sosem volt kajakómám evés után, nem voltam felpuffadva, összességében sokkal jobban éreztem magam a bőrömben. Tegnap este azért izgultam rendesen, mit mutat majd a mérés. Ja igen, ugyanoda mentem vissza, ahol az első mérést csináltunk, hogy a gép se befolyásolja az eredményt. Tehát íme a vége:

Ennyi evés mellett mégis fogytam, bár szerintem ez a másfél kiló elhanyagolható. A 40 deka zsírvesztésnek viszont örülök, hiszen ez csupán az étkezésnek tudható be, a sportot nem növeltem. Egy hónap alatt 0,2%-t ment le a testzsírszázalékom, ami nem sok, de engem ez is meglepett. Tulajdonképpen iszonyat motiváló ez a pici eredmény is, tegnap este bevallom úgy sétáltam haza a patikából, mint aki épp megnyert egy fitneszversenyt... :D Aztán megjutalmaztam magam ezzel a vacsorával:

Összességében az ételek, amiket kaptam teljesen rendben voltak, változatos menüket kaptam, nagyon guszta salátákkal, izgalmas főételekkel, finom levesekkel. Gyakorlatilag ebédidőben a kollégáim azt lesték, ma vajon mit kaptam ebédre. :) Továbbra is tartom azt, hogy én nem mindent így főznék, biztos több lenne a zöldség, talán kicsit kevesebb a zsiradék, de azt hiszem ez a kompromisszum vállalható azért cserébe, hogy nem kellett hétköznap a főzéssel és kalóriaszámolgatással foglalkoznom.

Egy dolog van, ami ebben a napi menüs ételszállításban nagyon zavar; a rengeteg műanyagdoboz. Régebben rendeltem egy minikonyháról, ott a saját dobozaimat küldözgettem vissza. Megértem, hogy egy nagy cégnél ez nem megoldható, úgyhogy kitaláltam, hogy az érdemben elmosható dobozokat gyűjtöm, és megkapja a Food not Bombs, hogy ételt osszanak benne. Több légy egyben lecsapva.

A nagy konklúzió a végére tehát az, hogy igenis van értelme a sportolás mellett az étkezésre is odafigyelni. Sokat hallom másoktól, és még a terem öltözőjében is, hogy azért sportolnak, hogy utána "megjutalmazhassák" magukat, illetve hogy ők márpedig képtelenek diétázni, betartani a meghatározott menetrendet. Pedig érdemes kipróbálni, kísérletezni, hiszen a legkisebb eredmény is elképesztően motiváló tud lenni.

Ha van tapasztalatotok a témában, megoszthatjátok velünk a facebookon is.