Lassan már a csapból is fehérjeturmix folyik, pedig nem kellene mindenkinek szálkás fitneszmodellnek lennie. Éééés jön a ló másik oldala, mázsás modelleket tolnak az arcunkba: FOGADD EL MAGAD! A kérdés örök: hol a határ? (spoiler: én sem tudom. A normalitás kérdését nagyon híres filozófusok se tudták megválaszolni, úgyhogy tőlem se várjatok választ.)

Normálisnak mondható nő vagyok, alkatot és elmeállapotot tekintve is. A környezetem ezerrel diétázik, én is éltem már 10 kilóval nehezebben, szóval asszem, én is diétáztam már eredményesen. A diéta eredeti jelentését nézve most is diétázom. A wikipédia szerint: „A diéta célja a szervezet megváltozott állapotához igazodó táplálkozás.” Nos, hányósvíruson kívül heti több száz kiló megemelése, vagy 20-30 kilométer lefutása is megváltozott állapotot okoz a szervezetben. (Kipróbálhatsz maratont futni sós ropin élve is, hajrá!)

Biztos vagyok benne, hogy képes lennék én is minden maradék zsírt lepucolni magamról, de szeretem a kihívásokat: el lehet-e fogadni magamat olyannak, amilyen normális evés mellett vagyok? Némi narancsbőrrel, 1-2 hurkával, kerekebb idomokkal. Amikor olyanokat nézek, mint a néhai Marilyn Monroe, úgy érzem, hogy ennél szebbet faragni sem lehetett volna. Igazi kerek, nőies formák. Viszont amikor a próbafülkében a 38-as nadrág a térdemig jön föl, vagy a legújabb divat szerinti fölsőkben olyannak érzem magam, mint egy NDK-s úszónő, elbizonytalanodom.

Forrás: http://hereandnow.wbur.org/

Az önelfogadás témaköre mindig vitát szít közöttünk. Én Louise Hay-en edződtem, és nagyon sok Kowalskyt hallgattam, szóval PÍSZ. Szerintem mindennek azzal kéne kezdődnie, hogy elfogadjuk a jelenlegi állapotot, és reálisan nézzük és látjuk is magunkat, és nem utáljuk magunkat, sőt, szeretjük amellett, annak ellenére, azért, stb. Lefogadom, hogy az önelfogadás-ellenes emberek szeme előtt a plus size modelles verzió lebeg, ezért fáznak ettől. A plus size modellek plusz 30 kilója nekem kívül esik az egészséges határon. Nem tudom, cipeltetek-e már haza 2 zsugor ásványvizet. Elárulom, a csontoknak és ízületeknek semmivel sem könnyebb azért, mert ők nem az Alditól hazáig időtartam alatt halmozták fel azt a 20-30 kilót. Bosszant, hogy a fogadd el magad cikkeket a cukorbetegség előszobájában kacarászó kerek nőkkel illusztrálják. Így nem csoda, hogy senkinek nincs kedve azonosulni az önelfogadókkal.

Forrás: http://www.dailymail.co.uk/

Ugyanígy a magazinokban az egy sima egy fordított mintájára váltakoznak a fogadd el magad és a hogyan változz át jellegű cikkek. Ahogy az újságokban az írások, úgy bennünk is viaskodik a fogyasztói társadalomba beszippantott énünk a bölcsebb belső hangunkkal.

Ahogy a bevezetőben is írtam, megoldást - vagy inkább nevezzük feloldásnak - nem tudok erre a helyzetre. A médiából ömlő önellentmondásoknak nem lesz vége, sőt még fokozódhat is. Ezért az a legjobb, ha felvértezzük magunkat. Talán az az egyszerű és borzasztóan közhelyes (de igaz) gondolat lehet egy jó kiindulópont, hogy elfogadjuk azt amit kaptunk és nem változtathatunk rajta (az én masszív csontjaimmal és csataló lábammal, sose leszek balerina alkat pl.), és türelemmel (nem buldózerrel) dolgozunk azon, amin lehet farigcsálni.

Vizuális inspirációért (=guszta és egészséges kajákért) gyere a Facebook oldalunkra.