...hájas kifli. Mármint így hívtak az óvónénik, nyilván nem véletlenül :) Kimondottan duci dagadt kislány voltam. Nade innen szép nyerni, ahogy mondják.

Gyerekként nem nagyon foglalkoztatott, hogy nagyobb vagyok a többieknél, igazából nem emlékszem, hogy csúfoltak volna emiatt (biztos, mert egyébként annyira jó arc voltam ;)). Rékával ellentétben engem megkíséreltek nagycsoportban művészi tornára járatni, nem is értem. Aztán hamar kikötöttem én is az úszásnál (apropó úszás, erről lesz később egy sztorim), emlékszem, hogy mennyire gyűlöltem 6 évesen reggel 7-re úszni járni minden reggel. Nem is ért semmit, később a délutáni edzéseket ellógtam, ahogy lehetett...

Aztán kb. 13 lehettem, amikor valami történt velem (serdültem), megnőttem, és kb 2-3 hónap alatt elég sokat fogytam, ebben persze része volt annak is, hogy valamiért megtaláltam magamnak a röplabdát, amiben ugyan nem voltam különösebben ügyes (mondtam már amúgy, hogy egyáltalán nem vagyok sportos?! :)), de a heti 2 edzés megtette a hatását. Utána már inkább a cicis-faros kategóriába soroltam magam, de sosem voltam igazán elégedett magammal. Itt kimaradt pár év, amikor a gimis tesiórákon és a hétvégi headbangelésen kívül más mozgást nem igazán űztem.

Egyetem alatt jött az a korszakom, amikor mindenfélével próbálkoztam, hogy fogyjak valamennyit, az én befutóm anno a 90 napos diéta volt (az is megér egy külön bejegyzést), viszont amikor épp nem azt küzdöttem, bele sem merek gondolni miket ettem (bár főleg inkább ittam :)). Jártam akkoriban mindenféle aerobikra, mélyizomtornára, stepre, egyszer még pilatesre és kick-boxra is, de mindet utáltam. Ha csak egy apró okom volt rá, inkább nem mentem. A kilóim meg jojóztak le-föl.

Lassan három éve lesz, hogy jött valamiféle megvilágosodás, egy 10 alkalmas spinning bérlet formájában. Azt mondják az ember 7 évente változik, na, nekem ebből 4x7-re volt szükségem a NAGY VÁLTOZÁShoz. Nem hülyeség ez a változás dolog, mert a spinning volt az, amit mindig fintorogva néztem a termekben, hogy na ez az, amire biztos sosem megyek el. Aztán tessék. Teljesen ráfüggtem, az első sportom volt, ahova egyedül, bármikor, ha esik, ha fúj eljártam.  Ezzel együtt fokozatosan jött a többi is. Pilates, majd súlyzós edzések, az izmok miatt meg elkezdtem figyelni az evésre is rendesen.

Rájöttem, hogy hosszú távon sokkal hatékonyabb vagyok egy betartható rendszerességgel, mint a kampány szerű koplalással vagy zsírégetéssel. Most heti háromszor edzek, próbálok naponta legalább négyszer enni és figyelek arra is, hogy miket. Egyáltalán nem érzem megterhelőnek, és igazából azt mondhatom, hogy életem eddigi 30 éve során most nézek ki a legjobban (értsd elégedett vagyok a külsőmmel). És a változás nem állt meg, úgyhogy mi lesz vajon jövőre?! :D

A lényeg, hogy a mottóm az lett, hogy lassan, de biztosan. Személyes tapasztalat, hogy a türelmetlenség egy rakás baromsághoz vezethet.

Anita