Először is szeretném leszögezni, hogy ha valaki, aki már odáig eljut, hogy lemegy rendszeresen az edzőterembe, vagy eljár futni, esetleg részt vesz valami csoportos órán, dicséretet érdemel, mert már ezzel sokkal többet tett önmagáért, mint azok a nők, akik csak nyavalyognak, hogy kövérek, utálják a testüket, de a kisujjukat nem emelnék meg. Természetesen bármilyen sport jobb, mint a nulla sport. Viszont hetente döbbenek le azon, hogy egyes embereknek (főleg nőknek) milyen elképzelései vannak a sportról.

Azt látom, hogy a nők egy része betegesen retteg attól, hogy intenzíven eddzen. Lejön a terembe, beállítja a futópadot minimális emelkedésre, és SÉTÁL. De még csak nem is intenzív tempóban. Ezt csinálja fél-egy órán keresztül, majd hazamegy. Gondolom, kocsival vagy BKV-val, mert különben ezért nem kellett volna bérletet vennie az edzőterembe. Én 1 kilométerre lakom a teremtől, amit rendszeresen gyalog teszek meg. Ez negyed óra oda, negyed óra vissza. Nem értem, hogy ezt miért jó futópadon, izzadt, nyögő-hörgő emberek között csinálni. Félek, hogy azért, mert így megvan az illúziója, hogy sportról van szó. Pedig semmiben nem különbözik az utcai sétától. Jobb, mint a semmi természetesen, de ezért miért kell bérletet venni? Ha már kiad egy csomó pénzt, hasznosan is eltölthetné azt az egy órát. A lehetőségek száma határtalan, ő mégis ezt választja. Végül is mindegy, nem az én pénzem.

Ugyanez érvényes a biciklire/taposógépre/ellipszis trénerre. Én is használom őket. Általában ilyenkor szoktam megfigyelni másokat, mert amúgy baromi unalmas elfoglaltságnak tartom ezek használatát. Rólam ömlik a víz, azt sem tudom, melyik testnyílásomon vegyek levegőt, ő meg fél órája használja már a gépet szemben velem (0-ás fokozaton), de egy izzadtságcsepp sem jelenik meg a homlokán. Ebből is látszik, hogy a csajok nagyon hajlamosak az önámításra. Lejön, megcsinálja a szokásos kis körét, aztán konstatálja magában, hogy mára is megvolt a sport, lassan bomba teste lesz. De nem lesz. És ez a baj. Na, nem nekem, mert engem csak az én testem érdekel, de mivel nem fogja látni az eredményt, el fog menni a kedve, és abba fogja hagyni. Csak idő kérdése. Ki fárasztaná magát feleslegesen, ha nincs semmi jele annak, hogy megéri csinálni? Tudom, vannak, akik nem akarnak fogyni, csak szeretnének kicsit mozogni, ez most nem nekik szól. De azért ne áltassuk magunkat, általában, ha valakin súlyfelesleg van, és ráveszi magát a mozgásra, annak az a célja, hogy fogyjon. Bár ugyanez a hozzáállás megfigyelhető a „csak formásodni” vágyó lányoknál is, akik kitartóan taposnak a kerek fenékért lájtos tempóban, majd csinálnak pár kört combközelítőn, meg néhány hasprést. Tudom, mert én is voltam ilyen, bár én legalább abba is beleadtam mindent. Nem is volt semmi eredménye természetesen.

Nem azt mondom, hogy csak az a jó sport, amit én csinálok, és hogy nagy súlyokat minden fogyni/formásodni vágyó nő kezébe (amúgy de, mert ez hozza a legszebb eredményt…). Viszont, ha van egy célod, azért dolgozz keményen! Mellesleg meg informálódj (ne a női magazinokban és a kozmetikusnál), hogy mi segít hozzá legjobban álmaid alakjához, ne csak tengj-lengj a teremben! Vannak ugyan sokkal jobb eszközök a fogyásra és alakformálásra, mint a taposógép vagy az ellipszis tréner (na, nem a flabelos és a zumba), de ha te ezt választottad, akkor tedd oda magad! Ha már lejöttél a terembe, kifizetted a belépőt, akkor adj bele annyit, amennyit tudsz, mert különben semmi értelme. Szóval lányok, nézzetek magatokba őszintén: szerinted Te valóban keményen dolgozol azért, hogy elérd a vágyott alakot? Ha egy kis kétség van benned, akkor biztos, hogy nem. Legközelebb adj bele mindent, mert csak úgy lesz eredménye, különben csak az időd és a pénzed pazarlod. Félmunkából, önámításból nem lesz bomba test.