Nem tudom megmondani, honnan jött ez az egész egészséges életmód mánia. Talán ezzel próbálom jóvátenni életem első 20 évét. Az a gyerek voltam, aki semmilyen zöldséget nem volt hajlandó megenni. Még a mekis sajtburgerből is kiszedtem az uborkát és kikotortam azt a kevés hagymát. Szegény rokonságomnak nagy kihívást jelentett, amikor rám kellett főzni (és talán jelent ma is, csak már más okból).

A dolog csak akkor kezdett javulni, amikor elköltöztem otthonról, és elkezdtem magamra főzni. Egy idő után baromi unalmas a hús, rizs, krumpli. Eldöntöttem, hogy szép lassan megbarátkozom olyan dolgokkal, amiket eddig nem voltam hajlandó megenni. Nem volt egyszerű, mert nem szimplán nem szerettem a zöldségeket, hanem a gondolatától is kivert a víz, hogy nekem ezt meg kell ennem. Inkább valami fóbiának nevezném ezt. Segítette a folyamatot, amikor elkezdtem saját magam megtermelni bizonyos zöldségeket. Egy komplett nyarat szántam a cukkini-projektre például. Jó eredménnyel, mert azóta is szuper a viszonyunk. Egyetlen ellenségem maradt: a káposzta. De azt soha, semmilyen körülmények között továbbra sem. Nem. Látni is fáj:D

A sport más. Az mindig volt. Más kérdés, hogy eleinte utáltam. Anyu erőltette, hogy teniszezzek. Akkor tiszta szívből gyűlöltem, de ma már hálás vagyok érte. Minél később kezdi valaki a sportot, annál nehezebb. Mondjuk megkérdezhette volna, hogy mit szeretnék csinálni helyette, ha már a tenisz nem tetszik. Illetve, lehet, hogy meg is tette, csak én azt válaszoltam, hogy semmit. Elég dagi voltam. Nem kövér, csak nem az a sportos alkat. Utáltam futni, és a teniszben márpedig kellett. Vicces, hogy ma már a saját szórakoztatásomra futok. Sőt, tavaly kaptam egy szép új teniszütőt is.

A változás akkor jött el, amikor elkísértem egyik barátnőm a lovardába. Kérésem, hogy hadd kezdjek el lovagolni, heves ellenállást váltott ki szüleimből, amire elég jó okuk is volt. NAGYON allergiás voltam a lovakra. Annyira, hogy egyszer az ügyeleten kötöttem ki, csak mert a közelükben piknikeztünk az osztállyal. De egyet kell értenem Ted vakrandis, macskamániás csajával az Így jártam anyátokkal egyik részéből: maximálisan megéri az a napi 8 allergia gyógyszer. A dokinak meg nem vallottam be soha. Mellesleg ma már nem is vagyok allergiás rájuk.  

Végül annyira hajthatatlan voltam, hogy megkaptam az engedélyt. Máig nagy szerelem, annak ellenére, hogy itt Budapesten nem lovagolok, mert  nem ahhoz vagyok szokva, hogy felülök egy lestrapált lóra, aki azt sem tudja ki vagyok, mit akarok. Nem voltam egy nagy májer, de egyszer azért összekapartam díjugratásban egy második helyet a megyei bajnokságon. Imádtam versenyezni. Biztos még ma is imádnám, ha lenne lehetőségem. Amint megengedhetem, veszek egy saját lovat.

Jött 1-2 év szünet, amikor Budapestre költöztem. Majd próbálkozások az edzőteremben (kardiókardiókardió), csoportos órák. Ha más értelme nem is volt, annyi igen, hogy megszerettem a sportot. Ma már szinte mindent szívesen csinálok a labdajátékokat leszámítva. Állandó jelleggel csak a súlyzós edzések, a pilates és többé kevésbé a futás van jelen az életemben, de bármilyen sportra rávehető vagyok, csak ne kelljen két percig egy helyben maradnom.