Sok ember szükséges rossznak tarja a sportolást. Csinálni kell, mert különben dagadtak leszünk, gyenge lesz az immunrendszerünk, 50 éves korunkra bottal járunk, stb. Ilyen hozzáállással általában a nagy sportos élet terve rövid időn belül kudarcba is fullad. Számukra felfoghatatlan, hogy a sportolás lehet élmény, szórakozás és az élet olyan természetes és elengedhetetlen része, mint az esti Barátok közt, vagy a hétvégi kötelező buli. Pedig igenis lehet, erre mi vagyunk az élő példák.

Nem mondom, hogy minden edzésnek ugyanolyan lelkesedéssel esem neki, viszont mindegyiket ugyanolyan elégedettséggel és jó érzéssel fejezem be. A sport rengeteget ad azon kívül, hogy nem leszünk dagadtak, egészségesebb életét élhetünk, és kisebb valószínűséggel fogunk 50 éves korukra leépülni fizikailag. Sok változás az emberben belül történik, amit talán a külső szemlélők észre sem vesznek, vagy ha mégis, ők nem tudhatják, hogy ez minek köszönhető.

Sokszor eszembe jut, hogy mit is ad nekem a sport. Mivel lennék szegényebb, ha nem szeretem meg tiniként a lovaglást, nem csöppenek bele a versenysportba, majd felnőtt fejjel nem mászom le egyik januárban az edzőterembe. Azt hiszem, magammal és a környezetemmel is rendesen kiszúrtam volna.

Elég elkényeztetett gyerek voltam. Nem az az utálatos fajta, aki természetesnek veszi, hogy körülugrálják, de mindig mindent megkaptam, amire vágytam, ha nem volt kedvem valamit megcsinálni, Anyu megtette helyettem. Na, ez az, ami a sportban nem működik. A teniszt leszartam, mert utáltam, ha nem volt sikerélményem, pont rohadtul nem érdekelt. De amikor rátaláltam a nagy szerelmemre, a lovaglásra, ott már magam miatt kellett teljesítenem, hiszen én akartam az egészet. Lehet nyafogni, hogy félsz, fáradt vagy, hideg van, de a lovat meg az edzőt ez baromira nem fogja érdekelni. Maximum megmondja, hogy akkor haza lehet menni. De te nem akarsz hazamenni, mert egy idő után elkap az érzés, hogy tudsz te ennél jobbat is, és igenis meg fogod csinálni. Onnan, hogy az ember elkezd versenyezni, ez még jobban erősödik. Ott már mások is figyelik, nem csak magadnak bizonyítasz. Szóval az első és legfontosabb, amit a sport ad az az akaraterő, a küzdeni akarás. Ha ez megvan, már jön vele a kitartás. Ma lefutottad az első kilométeredet. Ettől boldog vagy, és a következő célod az 5 kilométer, majd a 10, aztán ki tudja mennyi. Egyre kitartóbb leszel, hiszen el akarod érni a célod. Ha pedig elérted, az olyan önbizalommal tölt el, hogy úgy érzed bármit véghez tudsz vinni. Teljes joggal, hiszen ez a siker a Te sikered, amiért keményen megdolgoztál. Nem a szerencsének és nem mások közbenjárásának köszönhető, csakis a Te akaraterődnek és kitartásodnak.

Ami viszont az én esetemben a legfontosabb "mellékhatása" a sportnak, az a türelem. Rettenetesen türelmetlen ember vagyok, vagyis talán már egyre kevésbbé. Dolgozom rajta. Tipikusan "mindent akarok, és azt lehetőleg most azonnal" fajta vagyok. Ez a sport esetében egy kimondottan veszélyes tulajdonság, ha nem párosul kitartással és céltudatossággal, mert ennek szokott az lenni a vége, hogy az ember gyorsan fel is adja, ha két kemény hét után sem jön a baromira megérdemelt siker. De mivel kitartásom és akaraterőm történetét már feljebb kifejtettem, így tudjátok, hogy esetemben ez nem így történt. Viszont így kénytelen vagyok megtanulni türelmesnek lenni. Erre akkor jöttem rá, amikor első margitszigetes futásom alatt, nem sikerült egyből körbesprintelnem a szigetet, hanem valahol 1,5 km után kénytelen voltam megfordulni, és félholtan hazamászni. Itt éreztem, hogy ez valószínűleg egy kicsit hosszabb távú meló lesz. Valahogy ehhez hasonlítható az az érzés, amikor elkezdesz gyúrni járni, és rájössz, hogy bizony nem lesz kerek segged és kockás hasad 2-3 hónap múlva. Na, ehhez kell az igazi türelem és akaraterő! Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy  kemény munka árán először szépen felépíted magad, majd komoly akaraterőt magadra erőltetve szépen olyanra diétázod kis testedet, hogy a munkád más számára is látható legyen. Ezt még én is csak most tanulom.

Összefoglalva a sport megadja azokat a tulajdonságokat, amik az élet rengeteg területén hasznodra fognak válni, és sikerre fognak vinni: akaraterőt, kitartást, türelmet, alázatot és kellő önbizalmat, hogy az eléd gördülő akadályok elől ne sikítva menekülj visszafelé, hanem emelt fővel és sikerrel vedd fel a harcot velük.

És azok az emberek, akik azt mondják, hogy szeretnek sportolni, már mind ismerik ezt az érzést. Könnyű ám megszokni. Ha Te még nem ismered, kívánom, hogy mielőbb megtapasztald.